Mért legyek én szélsőséges? Kiterítenek úgyis!
Mért ne legyek szálsőséges? Kiterítenek úgyis.
"El fogjuk égetni a Koránt, mert úgy hisszük, itt az ideje, hogy a keresztények, az egyházak, a politikusok felálljanak, és azt mondják: nem, az iszlám és a saríja (iszlám törvénykezés) nem kívánatos az Egyesült Államokban".
"Miért nem küldhetjük sosem azt az erőteljes üzenetet a muzulmán radikálisoknak, hogy Amerika nem tűri el a fenyegetéseiket? Jézus hajdan arra tanított bennünket, hogy a diplomáciának és a haragnak is megvan az ideje" - hangoztatta nyilatkozatában Jones tiszteletes.
Terry Jones nevét megismerte a világ egy-két óra alatt. Az egyik fele mint újabb ellenséget, a másik fele mint amerikai lelkészt, aki Koránt akar égetni szeptember 11-én. Bár az elnök meg az FBI lebeszélték róla, mégis vérszemet kaptak mások Jones tiszteletes meg nem történt, de kilátásba helyezett égetésétől. És szeptember 11-én Koránok égtek több helyen Amerikában, a Fehér Ház előtt pedig lapokat téptek ki az iszlám világ legszentebb könyvéből.
Eközben a világ másik felén kitört zavargásokban több, mint tizen meghaltak, amolyan pillangó-effektus szerűen. A jobb érzésű amerikaiakban pedig talán felsejlett a kérdés: What would Jesus do?
Nagy kérdés, hogy lehet-e szélsőségre szélsőséggel válaszolni? Terrorra amolyan szellemi, jelképes terrorral reagálni? Lehet-e kardot ragadni, ha tudjuk, nagy az esélyünk kard által veszni? Mégis meg kell ezt kérdezni, mert van egy határ, amit nem lehet túllépni senkinél sem. Szeptember 11. volt ez a határ az amerikaiaknál. Valami megroppant bennük, amit nagyon nehéz meggyógyítani, talán nem is lehet. Ez a seb fáj, sajog, és ha hozzáérnek, nagyon heves a reakció. Azonban mégis furcsa, hogy egy lelkész, Isten embere, nyíltan, ország-világ előtt kijelenti, Koránt akar égetni. És nem törődik a következményekkel. Persze, nem tette meg, lebeszélték, vagy inkább nyomatékosan kérték, ne tegye. De ezzel a lavinát már nem tudta megállítani. Létrehozta a keresztény világ első modern kori terroristáit, akik most még csak könyveket tépkedtek és égettek.
Érthető a tiszteletes gondolata, tervezett tette. Valamit tenni kell. De lehet-e szélsőséggel válaszolni a szélsőségre? Lehet, de sok értelme nincs. Zengett a világsajtó, a muszlimok tüntettek, emberek haltak meg a tüntetéseken. Ez lett az eredmény. Nem a muszlim világ háttérbe szorítása, nem Amerika és a nyugati világ keményebb fellépése az iszlám országokkal szemben. Ártatlan és felhergelt emberek halála lett a következménye a hangzatos szavaknak.
De hallgatni sem lehet. Mert ha nem mondunk semmit, ha elnézzük az egészet, ha csak legyintünk szeptember 11-e után, akkor a „koránégetőknél” is szélsőségesebbek vagyunk. Mert ha nem mondunk semmit, akkor azzal azt mondjuk, mindegy, mi történik. Mindegy, mi nem tehetünk semmit. Lehet-e egy keresztyén ember tehetetlen? Kibújhat-e a felelősség alól? Vagy csak könnyebb hallgatni, mint vállalni a véleményt, ami sokaknak nem tetszik?
Elítélni sem lehet Jones tiszteletest. Mert az elítélés azt jelenti, hogy nem tartjuk jogosnak a haragját, a dühét, amit azért érez, mert megalázták az országot, ahol él, és a honfitársait kivégezték. Ha elítéljük, akkor semmiben sem különbözünk azoktól, akik „azokat a gépeket” vezették.
És mindenki érzéseit, tetteit elfogadni sem lehet. Mert nem lehet igazat adni egyszerre a muszlim terroristáknak és az elvakult keresztyéneknek sem. Így leszünk végtelenül szélsőségesen értéksemlegesek.
Mit tenne Jézus? Talán leülne velük beszélgetni. Együtt imádkozni. Kenyeret megáldani és megtörni. Keresztyén és muszlim módon. Közösséget vállalva mindkét féllel. Mert neki mindenki fontos. És ezért képes elmenni a legvégsőkig. Akár szélsőségesen is.
Szakács Gergely
